Tisztelet a Hősöknek!

Márai Sándor: Mennyből az angyal

 

Mennyből az angyal menj sietve

Az üszkös, fagyos Budapestre.

Oda, ahol az orosz tankok

Között hallgatnak a harangok.

Ahol nem csillog a karácsony,

Nincsen aranydió a fákon,

Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.

Mondd el nekik úgy, hogy megértsék.

Szólj hangosan az éjszakából:

Angyal vigyél hírt a csodáról.

 

Csattogtasd szaporán a szárnyad,

Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.

Ne beszélj nekik a világról,

Ahol most gyertyafény lángol,

Meleg házakban terül asztal,

A pap ékes szóval vigasztal,

Selyempapír zizeg, ajándék,

Bölcs szó fontolgat, okos szándék.

Csillagszóró villog a fákról:

Angyal, te beszélj a csodáról.

 

Mondd el, mert ez világ csodája:

Egy szegény nép karácsonyfája

A Csendes Éjben égni kezdett -

És sokan vetnek most keresztet.

Földrészek népe nézi, nézi,

Egyik érti, másik nem érti.

Fejük csóválják, sok ez, soknak.

Imádkoznak vagy iszonyodnak,

Mert más lóg a fán, nem cukorkák:

Népek Krisztusa, Magyarország.

 

És elmegy sok ember előtte:

A Katona, ki szíven döfte,

A Farizeus, aki eladta,

Aki háromszor megtagadta,

Vele mártott kezet a tálba,

Harminc ezüstpénzért kínálta,

S amíg gyalázta, verte, szidta:

Testét ette és vérét itta -

Most áll és bámul a sok ember,

De szólni Hozzá senki nem mer.

 

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,

Néz, mint Krisztus a keresztfáról.

Különös ez a karácsonyfa,

Ördög hozta vagy Angyal hozta -

Kik köntösére kockát vetnek,

Nem tudják, mit is cselekszenek,

Csak orrontják, nyínak, gyanítják

Ennek az éjszakának a titkát,

mert ez nagyon furcsa karácsony:

A magyar nép lóg most a fákon.

 

És a világ beszél csodáról,

Papok papolnak bátorságról.

Az államférfi parentálja,

Megáldja a szentséges pápa.

És minden rendű népek, rendek

Kérdik, hogy ez mi végre kellett.

Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?

Mért nem várta csendben a végét?

Mért, hogy meghasadt az égbolt,

Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."

Nem érti ezt az a sok ember,

Mi áradt itt meg, mint a tenger?

Miért remegtek világrendek?

 

Egy nép kiáltott. Aztán csend lett

De most sokan kérdik, mi történt

Ki tett itt csontból, húsból törvényt

És kérdik, egyre többen kérdik

Hebegve, mert végképp nem értik

Ők, akik örökségbe kapták -

Ilyen nagy dolog a Szabadság?..

 

Angyal vidd meg a hírt az égből

Mindig új élet lesz a vérből

Találkoztak ők már néhányszo

- a gyermek, a szamár, a pásztor

Az alomban, a jászol mellett

Ha az Élet elevent ellett

A Csodát most is ők vigyázzák

Leheletükkel állnak strázsát

Mert Csillag ég, hasad a hajnal

Mondd meg nekik - mennyből az angyal

1956. New York