Emlékképek

Egy felkérésre ismételném meg újra egy régi bejegyzésem a csányi farkaskalandról. Gyerekkorban szerettem hallgatni, mikor az akkori öregek a meghitt téli estéken előadták háborús élményeiket, titokzatos történeteiket. Csendben, szájtátva figyeltük a nagy kalandokat. Gyereknek akkor még csak figyelni lehetett, belebeszélni kevésbé. Egyik ilyen Csányon megtörtént esemény a farkaskaland volt, amit nagyapám több alkalommal elmesélt nekem. A történet a múlt század elejére nyúlik vissza, arra az időre, mikor még a mostani Szociális Otthon a Halász nagyságos úr kastélya volt.

Akkortájt igen nagy tél volt. A külső Halásztanyán (a gyöngyösi út mellett) cselédek voltak elszállásolva, akik az ott tartott jószágokat látták el. Ők fedezték fel a „Tekerőhátra” betévedt kiéhezett farkasokat, akik nem réti, hanem a Kárpátokból jövő igazi ordasok voltak.

A cselédek lélekszakadva rohantak a kastélyhoz szólni a Halász nagyságos úrnak, hogy a jószágok veszélyben vannak. A Halász úr betöltötte vadászpuskáját, azonnal befogatott két lovat hintajába, és lóhalálában vágtattak a helyszínre. Mire odaértek, a két farkas már a tanya melletti trágyarakásnál ólálkodott. Mint tudjuk, a ló roppant vad és ideges, ha farkast vél a közelben. Ötven méternyire közelítették meg őket, mikor Halász úr igen erélyesen kiadta a parancsot kocsisának: „Pittukám (mert kissé selypített az öreg), nagyon erősen fogd a lovakat, mert ha elvétem a lövést, itt marcangolnak szét ezek a fenevadak bennünket.” Ekkor vadult meg az egyik ló, és széttépte az istrángot. Az egyik farkas megindult a ló felé, a kocsis a lovakkal hadakozott. De ekkor a Nagyságos Úr vállához emelte puskáját és tüzelt. Az állat összerogyott. A másik farkast a trágyarakásnál még egy lövéssel leterítette. A hívatlan vendégeket beszállították a kastély udvarába, egy fára akasztották őket.

A falu népe előtt nyitva állt jó ideig a kastély nagykapuja, és bárki elmehetett megnézni a felravatalozott bestiákat.

 Ez volt hát a csányi farkaskaland.